Az első történet Norvégiáról szól, itt még egy jó 5 éve vettem egy házat. A ház északon van, a sarkkörön túl. Télen szoktam ideutazni, amikor tombolnak a mínuszok. Ilyen időben a legjobb dolog egy csendes helyre befészkelődni, élvezni az egyedüllétet, kikapcsolódni. A történetet, amit elmesélek több utazásom naplójából gyúrtam össze.

Reggel 5 körül ébredtem, tele van a fejem gondolattal. Nem baj, legalább tudok kicsit edzeni is. Az ébresztőórát kinyomom, nem kell, hogy 6 órakor elkezdjen szólni... Gyorsan belebújok az edzés ruhámba, majd kiosonok a hálószobából, be a konyhába. Ceruzát, papírt veszek elő és sorba veszem, hogy mit is kell bepakolnom:

Zokni, alsógatya, ing, póló, nadrág, pulóver, aláöltöző

- lesz mit fölhúznom

 

papucs, törülköző, fürdőnadrág

- szappant adnak úgyis, tisztálkodás pipa

 

otthoni laptop, mobil, töltők, külső akksi

- szórakozás is megvan

 

pénz, iratok

- ez is kell ugyebár

 

kaja az útra

- hogy éhen ne haljak

 

jókedv, mosoly....

A házban lesz mindenem, így csak az utazásra kell gondolnom. Az északi utazások januárban kiszámíthatatlanok, ezért mindenből ruhaféléből hármat teszek el. Fürdőnadrágot egyébként mindenhova, mindig viszek.A "jókedvet" és társait listáim végére szoktam írni, amikor már nem jut eszembe más elpakolni való.

Miután a cetli kész, a melléképületbe megyek át edzeni. Egy fölújított népies házban lakok, a régi melléképületben berendeztem egy kis "én" sarkot. Van egy kis dolgozószoba és egy kicsit nagyobb edzőterem, némi felszereléssel. Minden nap igyekszem néhány gyakorlatot csinálni, így tartom karban magam. Nem kell sokra gondolni: fekvőtámaszok, felülés, hátazás, guggolás és húzódzkodás.

Edzés után egy forró zuhanyt veszek, reggelizek és összepakolok. Mire végzek a sofőr megérkezett, irány a reptér. Hála Istennek, az M0-án semmi fennakadás nem volt, időben kiértem. Mivel korán van, ezért alig van sor. Pláne, amikor az ember a 2/A terminál felől megy. A buszok a 2/B előtt állnak meg, és az emberek java rögtön az első bejáratot megtámadja, ezért a másik oldalon mindig nagyobb a tumultus.

A repülőtéren egy kicsit nézelődök, eszegetek és nézem, ahogy az emberek körülöttem ébredeznek. A repülőút nem túl izgalmas, a laptopomon egy film megy.

Oslóban nincs túl hideg. Körülbelül fagypont körül lehet a hőmérséklet. Csak kézipoggyászt hoztam, ezért egyből a kijárat felé veszem az irányt. Maga a repülőtér jól néz ki, nagy terek vannak, sok ablakkal. Kár hogy télen nem sokat süt be a nap.

A taxi egyenesen a hotelbe visz. A hotel a város szélén van, egy kisebb dombon. Kívülről egy igazi skandináv házra emlékeztet, fából épült. Azonban piros helyett feketére festették, csak a hó színezi be a szélfútta helyeken. Kísérteties, ahogy a téli csendben a kétszintes épület elnyúlik a domb ormán.

Az épületbe lépve világos színek fogadnak, a kandallóban vígan pattog a tűz. A falakat egészen világos krém-szürke faburkolat borítja, az ablakok fehérek. A berendezés igazi északi hangulatú. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miben mások az itteni bútorok. Az összhatásuk viszont olyan, mintha egy babaházban lennék.

A recepción átveszem a kulcsokat és elintézem a papírokat. Egy vagy két estét fogok itt aludni, ami attól függ, hogy az észak-norvégiai havazás miatt a holnap reggeli repülőt törlik-e vagy sem. A szobám tágas, francia ágy van benne. A sarokba egy kis íróasztalt és széket helyeztek el. Még erkélyem is van, csodálatos a panorámával. A környező dombokat végtelen fenyves uralja. A fenyőkre nehezedő havon aranyozottan csillog a téli napsütés sugara.

Nézve a havas rengeteget fölkavarodnak bennem az érzések. A kalandvágyás izgatottsága lesz úrrá rajtam. Szeretném bebarangolni az előttem tornyosuló fenyvest és a hegyeket. Lassan elfelejtem, hogy milyen problémák elől menekülök és új gondolatok veszik át a helyüket. Az utazásra gondolok, ami még csak most vette kezdetét. Mennyire jó utazni! Új tájakat fölfedezni, a régieket ismerősként köszönteni. Az utazás az igazi cél...

Úgy öt perc után fölocsúdok a kábulatból és sajnálom, hogy csak holnap indulok tovább. De hát ez az ésszerű, januárban észak felé menet jobb biztosra menni. Nem gondolnánk, de ez északon is, ha esik a hó, megáll az élet. Késnek a vonatok, elakadnak a buszok. A különbség csak az, hogy itt hozzászoktak az emberek, hogy ilyenkor hamarabb kell elindulni.

Még gyorsan zuhanyzok egyet, lemosom magamról az út porát. Rendesen fölöltözök, az aláöltözőt is fölveszem. Fogat nem tudok mosni, mert persze a fogkefét otthon felejtettem. Nem baj, majd akkor veszek egyet. Egy taxi jön értem, ami bevisz a városba. Kihasználom ezt a néhány órát, amíg világos van.

Osloról nem tudok sok mindent elmondani, szinte mindig csak átutazóban járok itt. Olyan, mint minden nagyváros. Melegebb van mint vidéken és most latyakosak, vizesek az utcák. Amikor nem az egész napot kell eltöltenem, mindig ugyanazt az útvonalat járom be. A királyi palotánál szállok ki a taxiból és elsétálok a tengerpartra. Itt valamilyen múzeum szerű és egy csatorna is van. A környéken van a másik hotel, ahol a hazafelé úton szoktam megszállni. Idáig negyed órát sétálok, további három negyed óra mire végigjárom a csatornát és szemügyre veszem a torkolatánál lévő hajókat. Elkezdek fázni, ezért beülök valahova enni. Ebéd után a régi várban is csatangolok egy kicsit. Még visszasétálok a palotáig egy sétálóutcán, de ez már inkább csak arról szól, hogy a maradék világosságot is kihasználjam.

A hotelhez már sötétben érkezem vissza. Alaposan átfáztam, a szobában a kilátás helyett csak sötét ablakok fogadnak. A délutánt szaunázással, úszkálással és a gondolataimmal töltöm el. A hotel konyháját az interneten agyon dicsérik és biztos van is benne igazság, de nekem az északi kaják eléggé íztelenek.

Már megvacsoráztam, az ágyban vagyok. Beállítottam az ébresztőt, és írom a naplómat. Ezután olvasni fogok egy kicsit, remélem hamar elnyom az álom.