Előszó
azaz miért kezdtem el blogot írni?
Mostanában kezd minden a feje tetejére állni. Utolér a stressz. Gyakran mikor már aludnék el, az agyam hátsó zugából előjön egy gondolat, amin aztán elkezd a kattogni az agyam.
Az igazgatótanácson amit említettek új technológia nem is hangzik olyan rosszul...
De tényleg igazak lehettek azok a számok? Hogy lehetne ezt a technológiát bevezetni? Ha lépcsőzetesen vezetnénk be, mi lenne az első lépés? Mit kéne mérni, ami visszaigazolja a döntés helyességét? ...
Ez egészen addig megy, míg el nem nyom a fáradtság. Akár éjfél utánig is nyúlik. Reggel egy újabb gondolat ébreszt. Érzem, hogy elkezdenek a fogaskerekek forogni az agyamban és magamban sóhajtok. Ilyenkor már sosem tudok visszaaludni. Ránézek az órára, 5:24, indul a nap...
Nem szeretek bemutatkozni. Aki ismer annak már fölösleges, aki pedig nem ismer, nos, nem szeretném ha tudná ki vagyok. De mégis ki vagyok? Foglalkozásom szerint vállalkozó, ha az egyáltalán foglalkozás. Van több vállalkozásom, főleg Magyarországon kívül. Ezeknek a vállalkozásoknak többnyire jól megy. Úgyhogy aztán nekem is. Sőt, igen jól megy. Ennél többet nem kell rólam tudni.
Persze napi néhány óra alvással nem lehet kipihenten ébredni. Hosszútávon semmiképpen. Az sem egészséges ha ha minden percben jár az agyam valamin. Azt tanácsolták, hogy ha valamilyen gondolaton elkezdek kattogni, akkor írjam le és akkor talán megnyugszom. Ezért kezdtem el ezt a blogot írni.
Hogy ne legyen szomorkás a blog, azokat a pillanatokat is papírra vetem, amikor sikerül kikapcsolódnom és élveznem az életet. Olvasás közben azért mindig jusson eszedbe:
Mindenki a maga szintjén nyomorog.
